Számomra fontos volt, hogy egyetemi éveim alatt kipróbálhassam egy kutatói munkában személyemet. A Neumann János Egyetem által demonstrátori munkámon belül ez jelenleg is folyamatban van. Járműmérnök hallgatóként a szakmában egyre több helyen találkozom alumínium anyaggal.
A TDK témám is ehhez kapcsolódik, festett alumínium lemezek felületi kezelése és ragasztása. Több módon kezdtünk neki a vizsgálatnak a Dióda Lézerközpont munkatársai segítségével. Először CO2 lézerrel vizsgáltuk a felületen létrejövő változásokat. Itt több paramétert is megvizsgáltunk. Azt szerettük volna elérni, hogy jobb adhéziós felületet képezzünk. Sajnos az átütő változást ez a felület kezelési módszer nem adta meg. A következő lépés a lánggal való kísérlet volt. Egy robot segítségével húztuk át a lemezt az égő gázláng felett gyorsabb és lassabb idősávval, valamint a lemez lángtól való távolságát is szabályozni tudtuk.
A láng három részből áll: - a belső részből, melyben a gáz alapú termékek még nem égnek - az ezt körülvevő erős fényű részből, melyben a gázok már részben égnek, míg a szénrészecskék izzó állapotban lebegnek - a külső burkolatból, mely legtöbb oxigént kap és melyben a kivált szénrészecskék teljesen el égnek, ez a rész nem világító, de forró. A próbatestet nem vittük be a láng közepébe, hanem felette vagy a külső burokban tartottuk. Itt már jó adhézióval rendelkező felületet kaptunk az eredeti kezeletlen felülethez képest. Végeztem kémiai felületkezelést, melyhez kálium-permanganátot használunk a felületi adhézió növeléséhez. A felületen szemmel látható a változás, de itt is hasonló eredményeket láthatunk, mint a lángnál. A folytatásban tovább szeretném a kémiai folyamatokat vizsgálni savval és valós ragasztási próbákkal igazolni az elért eredményeket.
